A robotika fejlesztésében a sci-fi és a valóság közötti szakadék soha nem volt ilyen mély. A humanoid robotika fejlesztésének egyik legnagyobb és legkevésbé emlegetett határterülete semmi köze a megjelenéshez vagy a rugalmassághoz. Valami sokkal alapvetőbb dologgal van összefüggésben: a melegséggel.
A hideg bőr problémája
Az első robot társaknak és anatómiai babáknak egy fő hátrányuk volt: tapintásra mesterségesnek tűntek. Bár nagyon realisztikusnak tűnhettek és érződhettek is, végső soron olyan anyagokból készültek, mint a szilikon és a hőre lágyuló elasztomer, és ezek az anyagok, bármilyen fejlettek is, mindig szobahőmérsékleten, vagy legalább 20-68°C-on indulnak. Az emberi bőr ezzel szemben 72-91°C közötti környezeti hőmérsékletet tart fenn. Ez a 95 fokos különbség nagyon nehéz nem észrevenni, és az intim társas robotokon dolgozó robotfejlesztők számára ez az egyik legnehezebben megoldható probléma.
Bionikus hőrendszerek: A megoldás
A bionikus testhőmérséklet-mérés, vagyis a belső fűtési technológia megoldotta ezt a nagyon nehéz problémát. A csúcskategóriás robotkísérők ma már belső ellenállásos fűtőelemekkel rendelkeznek, amelyek a robottest központi részeibe vannak beágyazva. Ezek a fűtőelemek, amelyek koncepciójukban hasonlóak a fűthető autósülésekben vagy az orvosi melegítő takarókban találhatóakhoz, a szilikonbőr alatt rétegeződnek, és szinte azonos meleget biztosítanak, mint az emberi bőr.
A mérnöki kihívás nyilvánvalóan nem annyira abban rejlik, hogy valami meleg legyen, hanem abban, hogy biztosítsuk, hogy az adott hőmérsékleten maradjon. Az emberi bőr nyilvánvalóan nem sugározza a hőt egyenletesen. A kezek és a lábak mindig hidegebbek, míg a törzs és a törzsrészek mindig melegebbek. A fejlett fűtési technológia ma már több független fűtési zónával rendelkezik, amelyek mindegyike beágyazott termisztorral, vagy hőmérséklet-érzékelővel rendelkezik, amely folyamatosan figyeli és állítja a hőmérséklet-kimenetet, hogy reprodukálja ezt a gradienst. Nem csak arról van szó, hogy valamit melegítsünk. Arról van szó, hogy olyasmit alkossunk, ami emberi bőrhöz hasonló tapintású.
Intelligens hővisszajelzés
Néhány gyártó még egy lépéssel tovább megy. A termoelektromos eszközök képesek fűtésre és hűtésre is. Ezek az eszközök lehetővé teszik a robot társ számára, hogy alkalmazkodjon a különböző környezeti helyzetekhez. Például, ha egy szoba meleg, a robot társ felületének hőmérséklete ennek megfelelően igazodik. Néhány kísérleti modell most kezd beépíteni egyfajta visszacsatolást, amely lehetővé teszi a robot társ felületeinek felmelegedését tapintásra, ha képes érzékelni az érintést. Ez egy fiziológiaibb válasz az emberi test közelségre adott reakciójára.
Miért fontos az intimitáson túl?
A bionikus hőmérnökség következményei messze túlmutatnak a felnőtt szórakoztatóipari piacon. Az idősek gondozójaként vagy a világszerte gyorsan növekvő társadalmi elszigeteltség megoldásaként használt kísérőrobotok nagyban profitálnak a termikus realizmusból. Az ember-robot interakciókkal kapcsolatos jelenlegi kutatások kimutatták, hogy a meleg az egyik legalapvetőbb jel, amelyet az emberek az élet megítélésére használnak. Egy hideget érző robottársat alapvetően másnak érzékelünk, függetlenül egyéb tulajdonságaitól. A meleg áthidalja ezt a kognitív szakadékot.
Az előttünk lévő út
A bionikus hőmérséklet-szabályozó rendszerek csupán egy gyorsan konvergáló robotikai jellemzőrendszer részét képezik, amelyek újraértelmezik a robottárs fogalmát. Ahogy a hőtechnika egyre fejlettebbé válik, a kihívás az lesz, hogy zökkenőmentesebben beépítsük azokat az érzékszervi visszacsatoló rendszerekbe, amelyek lehetővé teszik a robottárs számára, hogy reagáljon a melegre, és közben biztosítsa is azt.
A robot társak jövője nemcsak intelligens, hanem meleg is.
